Tatabányai Volán SE természetjáró szakosztályának tagjai Ausztria gyönyörű vidékein jártak. Felejthetetlen élményekben volt része a szakosztály 53 tagjának ausztriai kirándulása során. (2010.09.07.)
Tatabányai Volán SE természetjáró szakosztályának tagjai Ausztria gyönyörű vidékein jártak. Felejthetetlen élményekben volt része a szakosztály 53 tagjának ausztriai kirándulása során. (2010.09.07.)
Éves programunkban már 2009-ben terveztük ezt a különleges túrát, és az idei évben sikerült is megvalósítanunk. Schladming, Ramsau és Dachstein körzete, tartománya volt az úti célunk. Reggel korán indultunk a kb. 400 km-re fekvő Ramsauba, hogy már az első nap délutánján Rittisberg 1384 m magas csúcsára feljussunk. A szállodába érkezéskor megkaptuk Sommercardot, vagyis az úgynevezett nyári kártyát, melyet már a négyszemélyes felvonóknál ki is használtunk, és a szemerkélő esőben meghódítottuk a hegyet. Természetesen le már gyalog jöttünk. élvezve a meseerdő meséit, megcsodálva a mesefigurákat, az igazi őzikéket és a légyölő galócát, ami olyan gyönyörű volt, mint a mesekönyvekben! Utána kicsik és nagyok lesiklottak a nyári bob pályán, élvezve a száguldás örömét.
Másnap Rohrmoosban „Wilde Wasser” vadvíz völgyébe vezetett az utunk, a bátrabbak mentek fel a vízesés melletti létrákon, lépcsőkön kapaszkodókon, fel, egészen a függőhídig, sőt még azon túl is a tengerszemhez. Az óvatosabbak az egyszerűbb lankás útvonalat választották felfelé, de vissza már mindenki a vízesés mellett jött. Nehéz volt elszakadni a hangosan robogó vízesés látványától, de várt a következő program. Délutánra kisütött a nap, mire a Hochwurzen 1835 m magas csúcsára mentünk , felvonókkal. Csodálatos panoráma tárult elénk, lenn a völgyben Schladming, kicsit feljebb a ramsaui fennsík, és szemben Dachstein sziklái emelkedtek az égbe. Hogy megtetézzük a nap élményeit a hegyről lefelé kb 7 km hosszan gokartokkal jöttünk le a hajtűkanyarokkal teli hegyoldalon! Páratlan élmény volt .
Következő napi program a csúcsok csúcsa Dachstein-gleccser , ahol állandó hó van. Egyedülálló panoráma tárult elénk az égbe nyúló”Séta az égben” kilátóhelyről, amelynek üvegből van az alja, és olyan mintha tényleg az égben sétálnánk! Sajnos a jégpalotában csöpögött a jég, egy része el volt zárva a látogatók elől, de a jégszobrok , és egyáltalán az egész jégképződmény fantasztikus volt. Mégiscsak augusztus második felében járunk itt!
Délután túra a Silberklamm hegyi szorosban. A kezdeti emelkedő után beértünk a szurdokba, ahol lépcsőkön, kiépített fahidakon, kapaszkodtunk fel a sziklák között, teljesen megfeledkeztünk a nehézségekről, annyira lenyűgözött a látvány, a természet szépsége bennünket.
Még volt hátra egy teljes napunk, amit maximálisan ki akartunk használni, így már reggel felvonókba ültünk, és irány a Planai. Mindenkinek felhívtuk a figyelmét, hogy a felvonóból csak a csúcson szálljanak ki, mert ott csinálunk egy panoráma körutat. Fenn nincs szintemelkedés, csak 2-3 km –es séta. Akkor lepődtünk meg, amikor a hegy 2/3 részénél vége lett a felvonónak és buszok vártak minket, amelyek tovább szállítottak a hegy tetejére. Közlekedési emberek lévén, alaposan megfigyeltük az autóbuszok kifogástalan állapotát, autóbuszvezetőink szívesen vezetnének ilyeneket a tatabányai helyijáratként is. A körpanorámás gyalogtúra hosszabbra sikerült időben , mint terveztük, de nem lehetett ellenállni a sok áfonyának, a kövek gyűjtögetésének és nem beszélve a fényképezésről, a látványról.
Természetesen kiderült hogy miért kellett buszra is szállnunk a hegyen. A sí világbajnokságra készülve a régi felvonókat felújítják, és egy új felvonót is építenek, aminek az utolsó szakasza még nincs kész. Ebbe csöppentünk mi pont bele
Tanúi lehettünk a szervezett építkezésnek, helikopterrel szállították a betont amit ott fenn feldolgoztak. Érdeklődve figyeltük, különösen a férfiak és a gyerekek.
Eljött az utolsó nap délutánja, és még nem néztük meg a kisváros központját, nem vásároltunk az otthon maradottaknak ajándékot, és még vissza kellett menni a kalandparkba, az uszodába,és még sok helyre. A megoldás egy fél nap szabadidő, ki-ki saját igénye szerint töltse el. Úgy tűnt mindenkinek sikerült tartalmasan eltölteni ezt az időt, sőt kevésnek is bizonyult.
Hazafelé még egy szurdok meglátogatása is belefért, Wörtshachklamm vad és romantikus szorosában túráztunk még egy utolsót. Gyönyörű volt , még mindig nem untuk sem a hegyeket, sem a rohanó patakokat a kisebb,nagyobb vízesésekkel, sem a hatalmas sziklákat és hegyeket.
Ausztria lenyűgözött bennünket nemcsak a szépségével, hanem áradt belőle a nyugalom, az emberek barátságosak voltak, és nem utolsó szempont a gyerek centrikusság. Csapatunkban jó pár gyerek volt, ki szüleivel, ki nagyszüleivel. Szállodánkban, mint mindenhol a környéken trambulin, gokartok, pingpong asztal, hinták, medence és egyéb játékalkalmatossággal jártak a gyerekek kedvében. Odaértünkkor Bettike is bepattant a gokartba, anyukája rögtön meg is kérdezte, ez mibe kerül? Természetesen ezek a játékok, benne voltak a szálloda szolgáltatásaiban. Sőt az internet is rendelkezésre állt a vendégek részére, ki is használtuk. a felnőttek beletekinthettek az otthoni levelezésükbe, de a gyerekek is korlátlanul játszottak a neten. A szálloda szolgáltatása volt a„sommercard”is, amivel nagyon sok helyre ingyen vagy kedvezményesen eljutottunk. Nézve a felvonó árait , és egyéb belépőket nagyon sokat spóroltunk. A közlekedési vállalat az utazásra elfogadja a kártyát, de ugyanúgy érvényes a fürdőbe való belépésre is, mint sok egyébre. Érdekességként megtudtuk ,hogy a városi fürdő a közlekedési vállalat tulajdona.
Túravezetőnk ifj.Horváth Zoltán volt, aki gyerekkora óta a szakosztály tagja , túravezetői gyakorlata és nyelvtudása nagyban hozzájárult túránk sikeréhez. Autóbuszvezetőnk Lados Lóránt, aki szintén családjával együtt a kezdetektől szakosztályunk tagja, biztonságosan, szolgálatkészen végezte munkáját,és közben velünk együtt élvezte a kirándulásunkat.
Esténként bográcsban megfőztük a vacsorát, amiben, mint mindig Hinsich János „főszakácsként”és Ábrahám József pedig tűzfelelősként közreműködött. Zenéről Szalai Feri gondoskodott. Közös vacsora után megbeszéltük a napi eseményeket, és bizony még táncra és dalra is fakadtunk.
Pápai Lászlónén, a szakosztály vezetőjén nagy felelősség volt, gondoskodni ennyi ember gondtalan kirándulásáról, ellátásáról és összetartásáról, nem kis feladat. Köszönjük neki a sok munkát! Sikerült neki megnyerni a vállalat vezetését, az alapítványt, a szakszervezetet és nem utolsó sorban a sportegyesületet a támogatásról. Mindenkinek aki hozzásegített bennünket ehhez az élményhez,köszönjük.
Horváth Zoltánné
Vértes Volán természetjáró szakosztály
