Virágok Czibor Zoltán sírján

Szöllősi György felidézte Czibor pályafutásának emlékezetes pillanatait a kezdetektől, amikor vonatvezetőként dolgozott Komáromban, az Aranycsapatban elért eredményeken keresztül a barcelonai évekig, majd az 1990-es hazatérésig.
A nagykövet hozzátette, hogy volt szerencséje személyesen is ismerni a zseniális balszélsőt, húszas éveinek elején rendszeresen találkozott vele a Czibor Zoltánról szóló könyv megírása kapcsán. Rengeteg legenda, történet kering a futballistáról, köztudott volt például a Puskással folytatott örökös huzakodás, amely sohasem ment vérig, hiszen mindketten tisztelték a másikat – tette hozzá.
Szöllősi György kiemelte: a mostani Aranycsapat Emlékév célja, hogy a hazai, és a külföldi fiatalok is megismerjék a legendás csapat eredményeit, tagjait, ezért az egész Kárpát-medencét felölelő tanulmányi versenyt hirdetnek középiskolások számára hasonlóan a Szt. László Emlékév kapcsán lebonyolítotthoz, amely közelebb hozza a fiatalokat a magyar sport- és kultúrtörténet ezen kiválóságaihoz.
Lomnici Zoltán hozzátette, hogy az Aranycsapat Emlékév megszervezését még a 2015-ben elhunyt csapattársnak, Buzánszky Jenőnek ígérte meg a sajtó nyilvánossága előtt. Az idei évben tíz különböző dátum adja az Emlékév apropóját, jövőre pedig az „Évszázad mérkőzése”, a 6:3-as magyar-angol találkozó 65. évfordulója. A megemlékezés sorozat az újjáépülő Puskás Stadion átadásával ér véget.
Mesterné Czibor Zsuzsa asszony cáfolta azt az elterjedt nézetet, hogy testvére külföldre távozása után már nem találkozott édesapjukkal, hiszen – bár Zoltán, mint a Magyarországon akkor fennálló hatalom ellensége valóban nem jöhetett haza – a 60-as években többször is kimehettek hozzá, és találkozhattak. Zsuzsa néni még pogácsára és üdítőre invitálta a megemlékezőket, majd búcsúpillantást vetettünk a „Rongylábú” sírjára, ahol sohasem hervadhatnak el a megemlékezés virágai.

Czibor Zoltán (Kaposvár, 1929. augusztus 23. – Komárom, 1997. szeptember 1.)
(Csapatai: Komáromi MÁV, Ferencváros (ÉDOSZ), Csepeli Vasas, MTK (Bp. Bástya), Bp. Honvéd, Barcelona, Espanol, Austria Wien)
Az aranycsapat tagja, a zseniális, ördöngős balszélső. A „rongylábú”, a „bolond”, ahogy társai szólították a gyors és kiszámíthatatlan játékost. A válogatottban 1949-1956 között 43 mérkőzést játszott, 17 gólt szerzett. Tagja volt a Wembleyben 6:3-as és a Budapesten 7:1-es győzelmet szerzett csapatnak. Olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes.