Széljegyzet 2016 őszéhez (FC Tatabánya)

Nézzük a puszta számokat:
A bajnokság felén vagyunk túl, csapatunk 25 pontot szerzett az első "félidőben". Pont öttel többet mint tavaly ilyenkor az ezen a szinten sztárokkal telerakott külhoni keret. Nem mellékesen negyed annyi pénzből - és még azt sem megkapva.
Kilenc meccse veretlen csapatunk, hazai pályán zsinórban négy győzelmet hoztunk, idegenben pedig öt meccse nem győztek le minket. Utoljára szeptember végén a Csorna örülhetett ellenünk győzelemnek. 5 mérkőzést hozott le a védelem és Szatmári Zoltán kapott gól nélkül, játékosainknak három meccsen nem sikerült betalálni. Egy gólnál többel csak a Kaposvár tudott legyőzni, igaz mi is csak a Sárvár ellen örülhettünk egynél nagyobb arányú győzelemnek. Ezzel együtt a kaposvári vereség miatt negatívban maradt a gólarányunk.
21 bajnoki gólunkon hat játékos osztozik. Kiss Károly jelenleg vezeti a góllövőlistát 12 találattal, Katona Attila négyszer, Huszárik Zsolt kétszer, Farkas Viktor, Katona Károly és Rebők Imre egy-egy alkalommal talált be.
Két piros lapot gyűjtöttünk be az ősszel, érdekesség, hogy mindkét meccset megnyertük (Sárvár, Veszprém). Sárga lapjaink voltak azért bőven, de jól elosztva, csak két játékos hagyott ki emiatt meccset (Katona A., Krupánszki). Persze a lapok előbb-utóbb begyűlnek, az első "tavaszi" fordulóban ketten nem lehetnek majd ott a pályán (Katona K. és Huszárik).

Egy klub, egy város labdarúgásának erejét, merítési lehetőségét mindig mutatja a saját nevelésű játékosok száma. Nos, bár sokak szerint nálunk nincs rendes utánpótlás képzés, ebben a tekintetben is kiemelkedő adataink vannak. Három rutinosnak számító tatabányai kötődésű játékoson kívül (Farkas, Soltész, Rigó) a szezon során 12 olyan fiatal jutott legalább a kispadig az NB3-ban akik vagy még az U19-es korosztályhoz tartoznak (Balla, Bogár, Csontos, Katona K., Máté Á., Németh A., Pawelecf, Tóth N., Veres), vagy a nyáron öregedtek ki onnan (Gaszner, Klausz, Krupánszki). Közülük kilencen szerepeltek is bajnoki mérkőzésen. Ezek a fiatalok összesen 80 pályára lépést jegyeznek az ősszel úgy, hogy többségük ezen kívül még két bajnoki sorozatban szerepel, egészen extrém magas őszi meccsszámot produkálva.
Összesen 24 játékos került regisztrálásra a meccseink során, ebből a tizenöt helyi mellett kilenc további labdarúgó van (Huszárik, Katona A., Kiss B., Kiss K., Kocsis, Pump, Rebők, Szatmári, Velkey), a lehető legtökéletesebb elegyet alkotva a rutinos-fiatal összevetésben is.
A szakmai stábot ennél kevesebb ember nem is alkothatná, mert akkor végképp lehetetlen lenne dolgozni. P. Nagy László munkáját, harcát Pőcze Miklós masszőrként, Szekér Pál kapusedzőként, Mártika és Rózsi néni a szertárban, én pedig mindenhol ahol éppen kellett, próbáltuk segíteni.

Véget ért az őszi szezon. Büszkék lehetünk-e rá? Maximálisan. Aki ilyen körülmények között ennél többet ki tudott volna hozni ebből az jelentkezzen, jöjjön és vegye át a helyünket, szívesen engedjük. Mi megtettük amit tudtunk, amit elvártak tőlünk. Bár ez sokszor szinte elképzelhetetlennek látszott végig játszottuk az őszt, azt gondolom, hogy a 10-es öltözőben mindannyian nyugodtan a másik szemébe tudunk nézni. Minden meccs egy ünnepnap volt, hiszen az, hogy eljutottunk a pályára lépésig azt jelentette, hogy azon a héten is sikerrel vívtuk meg harcainkat. Együtt, közös erővel, akarattal. A többi nem rajtunk múlik, a Tatabánya FC további sorsa nem a pályán dől el.

Ez úton köszönjük mindenkinek aki kitartott mellettünk, különösen azoknak akik ezt a meccseken való jelenlétükkel is megmutatták, bár lennétek többen!

Jó szerencsét, HAJRÁ BÁNYÁSZ!
Veér Zoltán
technikai vezető