A korábban az élvonalban és az NB II-ben is dolgozó szakembernek, Hagymási Zoltánnak mindössze fél szezon jutott a Komárom-Esztergom megyei I. osztályban az őszt az éllovas Kecskéd mögött ötpontos hátrányban záró, második helyezett Komárom VSE élén.
– Túl van rajta vagy még emészti? Mert bár a magyar futballban minden elképzelhető, az eredményeket elnézve elképzelésem sincs, miért állították fel a kispadról.
– Természetesen egy edzőnek sem esik jól, ha elküldik egy csapattól – felelte Hagymási Zoltán. – Nekem is rosszul esett, úgy két napig. Mivel a lelkiismeretem tiszta, hamar túlteszem magam az ilyen dolgokon. Éreztem, hogy valami nem stimmel. Erre hamar rálát az ember, már 26 éve a szakmában vagyok, sok mindent tapasztaltam már. Amikor kérdeztem, hogy mi a baj, akkor azt a választ kaptam, hogy nem tudja megfogalmazni. Aztán mégis, hogy nem tudnak megnyílni a játékosok felém. El akarnak menni tíz-tizenegyen. Két játékos kivételével mindenkivel beszéltem. Egyikük már korábban bejelentette, hogy a tavasszal munkahelyi elfoglaltság miatt nem tud járni. Meghatározó játékosról volt szó, sajnáltam. Ezen kívül még egy mondta, hogy elmenne, három-négy pedig még nem tudja. Ezt egy edző tudomásul veszi, ami természetes. Féltek attól, hogy elmennek állítólag tízen, tizenegyen, és akkor mi lesz? De még senki sem ment el! Az átigazolás lejártáig van bőven idő. A szakosztályvezető azt az utat választotta, hogy az edzőt küldi el. Megértettem, igaz, az indok egy kicsit érdekes. Sokat beszélgettem a játékosokkal – és nem csak a szezon végén. A mai napig írnak, telefonálnak vagy személyesen kerestek meg és csodálkoztak a döntésen.
Volt, aki szóvá tette, hogy azt az edzőt küldtétek el, akivel bajnokságot nyertünk volna, vagy nem az edző miatt megyünk el, ha elmegyünk, hanem azért, mert máshol jobbak a lehetőségek.
Hallottam mindkét felet. Magamban levontam a következtetést. – Hibázott valamiben? – Mindig önkritikát gyakorolok. Néha nehezemre esik, de meg kell csinálnom. Tudtam, hogy mit vállalok és hol. Nem mondták ki, hogy aztán ebben az évben bajnoknak kell lenni, de azért arra készültünk, hogy legyünk versenyben az első helyért. Komáromban előbb-utóbb jó lenne egy NB III-as csapat. Profi edzőnek tartom magam, és úgy gondolom, tudom kezelni ezen a szinten is a elhivatottságomat. Szerintem itt is ment, működött. De azt ne várja senki, hogy edzés nélkül, még ezen a szinten is játéktudás nélkül valaki vagy valakik végig játszani fognak! Akik ilyen célokat tűznek ki, hogy az elején kell lenni, azoknál több mindenben meg kell felelni. Ennek szellemében kezdtem a munkát és nem az egyéni érdekeket néztem, hanem a csapatot, akik ezen a szinten jó focisták. Akik kevesebbet játszottak, azok mindenhol az edzőt hibáztatják. Elmondtam az elején, hogy nekem mindenkire szükségem van. Van, akinek több, van, akinek kevesebb és van, akinek részfeladatai lesznek, Ezt megyei szinten nehéz elfogadni, mert mindenki játszani szeretne, ami természetes valahol. De akkor nem engem kellett volna választani! Bajnokságot szerettem volna nyerni, ehhez pedig apró változások kellettek volna, amit már nem tudok befejezni. Mindenkivel őszinte voltam, de velem nem biztos, hogy mindenki őszinte volt. Nem csinálnám másként, azt pedig az eredmények igazolják, hogy nem is kellene.
– Feltételezem, nem csupán ön, de Dániel fia is távozik a klubtól.
– Hogy miként dönt Dani fiam, azt ő tudja. Nagy dilemmában van, mert az U14-es csapat edzője is. A gyerekek megszerették és jól is csinálja. Már mondtam neki régebben is, hogy nem szabad csak az érzelmeire támaszkodnia és ez alapján meghoznia a döntéseit. Józanul kell végiggondolni mindent. Ha valahol nem érzi jól magát, akkor váltani kell. Ide azért ment ő és pár játékos, valamint én is, mert voltak célok. Most ezzel a döntéssel, hogy már nem én vagyok edző, lehet, hogy már mások a célok.
– Tudom, ilyen az edzősors, de csak felmerül az emberben: hogyan tovább?
– Nem kell pihennem, mivel nem vagyok fáradt. Két nap alatt kiolvastam Hosszú Katinka könyvét. Tanulságos, ajánlom mindenkinek. Játékosoknak, vezetőknek, edzőknek, és a hétköznapi embereknek is. Szerintem nem maradok csapat nélkül. Hogy milyen osztályban leszek, az majd kiderül. Aki szeretne velem dolgozni, az elér, megtalál. Még nem köteleztem el magam egy klubhoz sem.
– Mit szól ahhoz, hogy Dárdai Pál maradt a magyar válogatott szövetségi kapitánya?
– Nem bíztam benne, hogy marad. Arra alapozva, hogy a Herthánál azért mégis jobb neki, no és az édesapja is ezt tanácsolta. Azért örülök, mert magyar és a kommunikáció nagyon fontos, és ezt be is bizonyította. Az állandóság is fontos. Elkezdett valamit, amit jó lenne befejezni. Hogy mire lesz képes a válogatott, majd kiderül. Jól látja a játékosok képességét, a magyar valóságot. Tudja, hogy nem vagyunk egy egetverő csapat, de! Ezt a „de”-t kell kitolni minél több mérkőzésre. Több kis csapat is bemutatta már, hogy fel tudja szívni magát egy-két találkozóra. Nekünk ezt kellene kitolni minél többre ezzel a kerettel. Ebben látok egy kis lyukat, mert szerintem nagyon nehéz sorozatban egy ilyen képességű válogatottnak ezt megoldani. Hátha sikerül, mert az az egész fociközegnek siker lenne, ahogy az országnak is. – Az elmúlt hónapokban ezek a fellángolás jelei voltak vagy valóban megmozdult valami?– Az, hogy jól érzed magad, nagyban befolyásolja a teljesítményedet is. Még akkor is, ha jobb játékosok állnak veled szemben. Itt most Hosszú Katinka könyvére utaltam. Most mindenki sokkal jobban érzi magát, a vezetés, az edző, a játékos, a szurkoló. Dárdai a médiával is jobban megérteti magát, mert egy kicsit beengedte az öltözőbe őket. Olyan szakmai dolgokról beszél, amit esetleg csak a játékosok hallottak idáig. A hangulat jobb, de a focink ennyivel nem lett jobb. Ha valaki szervezett, fegyelmezett, hisz magában, bármire képes lehet. (FOCIAKÖBÖN.HU)
Exkluzív interjú Hagymási Zoltánnal
Hagymási őszintén mesél a Komárom gondjairól, és a jövőbeli tervekről is. Mint már arról beszámoltunk, a téli második hely után már nem Hagymási Zoltán a Komárom vezetőedzője, helyette a csapat játékosát, Vigh Lászlót nevezték ki. Hagymási Zoltán egy kis hallgatás után megtörte a csendet, és őszintén vallott a szakításról. Végül miért távozott Komáromból?
Többek kerestek az óta, mióta megjelent, hogy már nem én irányítom a Komárom csapatát. Mért mondtam le? Nem mondtam le, a szakosztályvezető döntése volt. Az indok az volt, hogy a 10-11 játékos el akar menni. Inkább azt az utat válasszák, hogy az edzőt küldik el. Azt tudni kell, hogy 2 játékos kivételével mindenkivel beszéltem még a bajnokság vége előtt. Egy játékos mondta, hogy elmegy, 3-4 pedig még nem tudja. Tehát valaki nem volt őszinte hozzám. Sok lehetőség nincs. Vagy a játékos nem volt hozzám őszinte, vagy a szakosztályvezető, vagy a játékos a szakosztályvezetőhöz. ez egy háromdarabos kirakós játék.
Hamar összelehet rakni. Ha már több összetevős dolgokról beszéltünk, hogy érzi, mennyiben felelős ön, a játékosok és a vezetőség a kialakult helyzetért?
Profi edzőnek tartom magam. Csak a futballnak élek ez a szakmám, ez a munkám. Itt is a profizmusra törekedtem, mint mindenhol. A felelősség annyiban az enyém, hogy elvállaltam a csapatott és arra törekedtem mindennap, hogy a maximumot nyújtsam. Többen ezt képviselték, jó páran viszont nem. Azok a játékosok, akik kevesebbet játszottak azok általában nem kedvelik az edzőt. Még a megye I. -ben sem. Hamar feltudom mérni, hogy melyek azok a játékosok, akik folyamatosan jó teljesítményt tudnak nyújtani, kik azok, akik csak egy-két mérkőzésen, és kik, aki csereként tudnak segíteni. De nekem mindenkire szükségem van, mert ez egy CSAPAT! Ezt jó páran nem tudták elfogadni és megérteni. Nekem ezen a szinte sem az egyéni érdekeket kellet néznem, mint ahogy nem is nézem, hanem csapatban kell gondolkodnom. Pár játékos és a szakosztályvezető csak az önös, egyéni érdeket nézte. Eredményt, így még itt sem lehet elérni, hosszútávon. A vezetés egy személyes Komáromban.
Hogyan értékelné a csapat féléves munkáját? Mi lehetett a gond, hogy végül "csak" a második helyen teleltek?
A csapat már leírtam, a várakozásnak megfelelt. Megfelelő pontot gyűjtött. Van egy csapat, a Kecskéd, akik ennél többet is. Versenyben van az első helyért. Azt is tudni kell, hogy mikor felkértek, nem mondták ki kerek perec, hogy meg kell nyerni a bajnokságot. Ezt én akárhányszor nyilatkoztam én sem mondtam. Azt mondták, rövid időn belül és most legyünk ott az elején, ha mégis sikerül, meglátjuk. A fiúk jól és sokat dolgoztak. Támadó focit játszottak, szervezettek voltak, volt stílusunk. Megérdemelten vagyunk a dobogón. Mit gondol, az új edző mennyire tudja majd sikeres lenni idén a csapattal? Jó csapatot vett át, de nem lesz könnyű dolga. Több dolog miatt, mert Ő is azok közé tartozott, akik nem fogadták el az elképzelésemet. Önkritika nélkül nem megy az edzősködés sem, ősszel még játékos volt. Engem azért vittek oda, hogy legyen fegyelem. Ezt megoldottuk. Ehhez kellettek a játékosok is. Nehéz játékosból egyből edzővé válni. Idáig nem ment el egy játékos sem. Tudjuk, hogy a játékosok az utolsó pillanatig kivárnak. Biztos vagyok benne, hogy páran elmennek, ami ha maradtam volna akkor is bekövetkezett volna. Erre én fel voltam készülve. Több játékossal tárgyaltam ezért. Mert bajnokságot szerettem volna nyerni. Ezek a játékosok nem biztos, hogy Komáromba mennek ezek után. Főleg azért, mert ezzel a döntéssel azt látom, hogy nem cél az NB III. A másik, hogy ha én eljövök egy csapattól, akkor ott jelentős visszaesés tapasztalható. Lásd Etén. Hogyan tovább?
Most egy kis pihenés, vagy már van is újabb elképzelés a labdarúgás terén?
Nem vagyok fáradt. Mivel én nem dolgozom mást, mint edzősködöm csak. Olvasom a szakkönyveket. Most például Hosszú Katinka könyvét. Nagyon tanulságos. Hallom a pletykákat, hogy megyek vissza Etére. Ezt már mindenki elkönyvelte. Pedig még sehova sem köteleztem el magam. Aki szeretné, hogy náluk dolgozzak, az elér. Nem kell kapkodnom. Szerintem megtalál, aki szeretne, és januártól lesz megint egy pad ahova leülhetek. Hogy ez melyik osztályban és melyik csapat nem sokára kiderül.
Az edzők sorsa hamarabb eldől, mint a játékosoké. Ha visszatekerhetné az idő kerekét, ugyanúgy és ugyanazt tenné az elmúlt fél évben, ahogy azt tette?
A szakosztályvezető döntött rosszul, hogy engem felkért, hogy legyek a csapat edzője. Azért, mert én máshogy gondolom ezt a játékot, mint Ő. Amit kértek, hogy legyen fegyelem, támadó foci, legyünk az elején, vigyek egy-két jó játékost, azt maradéktalanul megoldottam. Két éve már egyszer nemet mondtam Komáromnak, akkor NB III-ban szerepeltek. Mindig utána járok a dolgoknak ahová megyek. Tudtam, hogy hova megyek és mi vár rám. De ez mindaddig nem érdekel, amíg nem megy a csapat rovására és engem nem csapnak be. Nyilván minden edző egy kicsit nyomon követi előző csapatának eredményeit.
Ez ugye önnek fokozottabban igaz, hiszen a fia is ott játszik.
Milyen érzés lenne, ha az idény végén a Komárom lenne a bajnok? Természetesen örülnék a Komárom sikerének. Mert valami közöm azért csak lenne hozzá. Nem haragszom senkire, nem sértődtem meg senkire, csak a tisztánlátás kedvéért fogalmaztam meg és írtam le ezeket. A tapasztalatom azt mondja, hogy nagyon, de nagyon sok minden kell ahhoz, hogy Komárom bajnokságot nyerjen. Ha én maradtam volna az edző, akkor is. Csak egyet írnék le. A megyénkben jelenleg kettő csapat van. Kecskéd, Komárom, akik között szerintem eldőlhetett volna a bajnoki cím. Mivel nincs 4-5 csapat, akik akár keresztbe is tudnák verni egymást. Azt, hogy a fiam hol fog játszani tavasszal, majd eldönti. Egy dolgot már régen is tanácsoltam már neki: az érzelmeire ne hagyatkozzon. Mindig józanul kell gondolkodnia, ha valahol nem érzi jól magát, akkor el kell jönni onnét. Ez a munkahelyeknél is szerintem így kell, hogy legyen.
Hagymási Zoltán búcsúja a Komáromi csapattól – Nem volt alkalmam minden játékostól személyesen elköszönni és a csapat körül dolgozóktól sem. Ezért ezt most itt tenném meg. Örülök, hogy velük dolgozhattam!! Mindenkinek Boldog Karácsonyt és Boldog és Sérülés mentes Sikerekben Gazdag Új évet Kívánok!! (KEFOCI.HU)
