Mindenki csak Feri bácsinak szólította, szorítottak neki, és ő hálás volt a szurkolóknak. Mindenkihez volt egy-két kedves szava. Rendre indult a tatai és tatabányai versenyeken, 29 minimarathonon vett részt, az utóbbi években egészsége megromlott, így már csak a rövidebb kocogásokat vállalhatta.
Sokat körözött az Öreg-tó körül, általában itt készült a nagy versenyekre. Félszáz maratoni siker mellett legalább ugyanannyi országos bajnokságot is nyert más távokon, sőt külföldön is sorra verte kortársait. Emlékezetes nagy sikere volt az 1990-es Berlin Maraton, amelyen a 60-65 évesek kategóriájában 344 résztvevő közül 3 órás idővel végzett az élen.
Sikerei ellenére nagyon szerény, segítőkész futótárs volt, szívesen osztotta meg tudását, tapasztalatait, receptjeit bárkivel. Saját teljesítményével ritkán volt elégedett, talán ez hajtotta élete végéig. Búcsúzunk, nyugodj békében Feri bácsi! Péntek
