Az egykoron oroszlánbarlangnak számító Sport utcai létesítményben szerepelt a Komáromi MÁV, a Komáromi AC, majd a Komáromi FC együttese is. Nem is olyan régen nem volt ritka, amikor több ezren zsúfolódtak össze az NB II-es, illetve az NB I B-s mérkőzéseken. A 2000-es évek elején aztán megszűnt a KFC, majd létrehozták a városi sportegyesületet.
A csapat a molaji sporttelepre költözött, ám a nézőszám rendre elmaradt a várakozástól. És nem csak amiatt, mert az együttes nem mindig „muzsikált fényesen”. A szurkolók többször kifejezték, körülményes eljutni a meccsekre, buszra várni oda-vissza, plusz kiadások keletkeznek, és a város csapatának egyébként is az Aranycsapat játékosáról elnevezett sporttelepen a helye.
A hét végi első fordulóban a komáromiak az Etét fogadták, igaz, egyelőre műfüvön léptek pályára a csapatok. Az egyik főszervező, rendező, a gárda egykori kiválósága, Kozenkow Ferenc a meccs szünetében elmondta: úgy tűnik, az erőfeszítéseik nem voltak hiábavalóak. Nagyobb hírverés nélkül, rögtön több mint háromszázan látogattak ki a meccsre.
Épül-szépül a csapat öltözője, néhány szurkoló magára vállalta, hogy meccsek előtt plakátoznak a városban, a Jókai téri vitrint pedig feltöltik a gárdával kapcsolatos hírekkel, fotókkal. Korábban arról is lehetett hallani, hogy a Czibor-emlékszoba máshol kap helyet a városban. Kozenkow Ferenc büszkén újságolta: az olimpiai bajnok labdarúgó ereklyéi ott maradnak, és május másodikán, egy kicsit felfrissítve felavatják.
