A sors kiszámíthatatlan. Jenő bácsi mindig derűs volt, tele életkedvvel. Meglepő volt a hír, hogy a 89 esztendős, köztiszteletben álló legendát karácsony előtt kórházba szállították, ahol kétszer is megműtötték. A Nemzet Sportolójának állapota napokig kritikus volt, lélegeztető gép segítségével aludt, később ez a helyzet javult, és már nem az intenzív osztályon, hanem a belgyógyászaton ápolták. A legenda halálával elveszítettük az Aranycsapat utolsó élő játékosát is.
Buzánszky Jenő 1925. május 4-én született Dombóváron, a magyar válogatottban 49-szer szerepelt. Tagja volt az olimpiai győztes csapatnak 1952-ben Helsinkiben, és pályára lépett 1953-ban Londonban, Anglia ellen az évszázad mérkőzésén. Az 1954-es világbajnokság mind az öt mérkőzésen pályára lépett, így a berni döntőben is, ahol ezüstérmet szerzett. Ő volt az Aranycsapat egetlen vidéki tagja. Dorogon teljesedett ki pályafutása, ahol a helyi Bányász együttesében 274 mérkőzésen szerepelt az élvonalban, az NB II-ben pedig 56 mérkőzésen lépett pályára. Hivatalos bajnoki mérkőzéseken 25-ször volt eredményes.
Edzőként először a Dorogi Bányászt irányította, később még dolgozott Esztergomi Vasasnál és a Fősped Szállítóknál. A Dorog utolsó NB I-es csapatának (1977) a szakosztályelnöke volt, és ezután is rengeteget tett a város labdarúgásáért. Az 1990-es években különböző vezetői posztot töltött be a Magyar Labdarúgó-szövetségben, de a megyei labdarúgó szövetség elnöki posztját is betöltötte. A megyei sportirányításban (Komárom-Esztergom megyei Sportszövetségek Szövetsége) is sokat vállalt. Szervezett, tette a dolgát, mintha ez lett volna a legtermészetesebb a világon. A magyar-német partnerkapcsolatok (Komárom-Esztergom megye és Rajna Pfalz tartomány) mozgató rugója volt, amelynek köszönhetően ma is virágzik a két nemzet közötti baráti sportegyüttműködés. Ennek egyik alappillére volt a svájci világbajnoki döntő még élő labdarúgóinak rendszeres találkozója. Ez nem csak a sportkapcsolatokat, hanem a két nemzet barátságát is tovább erősítette.
Jenő bácsi köszönjük, amit tettél a megye sportjáért! Köszönjük, hogy büszkék lehettünk Rád, hogy hűséges maradtál a megyéhez, Doroghoz. Soha nem felejtjük el, amikor a KEM SZÖSZ delegációval a németországi Mainzba utaztunk autóbusszal. Lenyűgöző volt, hogy a határokon, a pihenőhelyeken rendre felismertek az emberek. A nem magyar emberek. És micsoda fogadtatás volt Mainzban. Ez nem csak a pályafutásodnak szólt. Olyan maradtál, amilyen voltál, a dicsőségek ellenére szerény és szolgálatkész. Mindig, mindenkihez volt egy-két kedves szavad. Jenő bácsi, mindig csodáltuk benned, hogy szinte soha nem voltál fáradt. Pedig rendre jártad az országot (de külföldet is), rengeteg meghívásod volt, élménybeszámolóid pedig bizonyára több százra rúgtak.
Jenő bácsit elismerte az ország, számos egyéni elismerés birtokosa. A Nemzet Sportolója, Szent István-díj, Prima Primissima-díj, Csík Ferenc-díj, Dorog és Dombóvár díszpolgára, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, Dorogon 2010-ben stadiont neveztek el róla. 2011. április 26-án Grosics Gyulával együtt átvette a Nemzet Sportolója elismerést. 2014 novemberében beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagjai közé. Jenő bácsi valóban hallhatatlan. Emlékét örökké megőrizzük, nem csak csodálatos futballkarrierje, hanem humánus emberi oldaláért is. Büszkék vagyunk, hogy veled együtt dolgozhattunk a sportért. Jenő bácsi, nyugodj békében, emlékedet örökké megőrizzük!
Horváthy Lóránt, a KEM SZÖSZ elnöke
Péntek Sándor, a kemsport főszerkesztője
