Annak idején nagyon népszerűek voltak a megyei ifjúsági válogatottak országos bajnokságai, amelyeken rengeteg tehetség bukkant a felszínre. Komárom megye akkoriban ontotta a később kiváló labdarúgóvá váló fiatalokat, nem véletlen, hogy háromszor is élen végzett ebben a megmérettetésben. 1953-ban és 1961-ben is aranyérmesek lettek, aztán az 1963-as kiírásban ismét az élen végeztek a Komárom megyeiek. (2013.11.17.)
Gondoljunk csak bele, manapság, amikor az NB I-ben ritka a magas nézőszám, sőt, sokszor alig néhány száza ülnek a lelátókon, akkor a Tatai Edzőtáborban naponta kétezer néző előtt csatáztak az ifisták. Marosi László, aki a Tatai AC labdarúgójaként oszlopos tagja volt a sikercsapatnak, ma is elérzékenyülten gondol vissza azokra az időkre.
– Hihetetlenül jó hangulatú meccseket vívtunk a döntőben. Tíz nap alatt öt mérkőzést játszottunk, és senki nem panaszkodott fáradtságra. Mi szerettük ezt a csodálatos játékot, akartuk a sikert, és bizony akkoriban nagy büszkeség volt, ha valaki bekerült a megyei válogatottakba – emlékezett Marosi László, aki 37 éve edzősködik, ma a Tatával szomszédos Baj focicsapatának a trénere.
Akkoriban a sajtó is nagy nyilvánosságot tulajdonított ezeknek a bajnokságoknak, mellette rengeteg szakember tekintette meg a tatai döntőket. Az Aranycsapat élő legendája, Buzánszky Jenő akkoriban a Dorogi Bányász vezetőedzője volt, és minden meccsen ott szurkolt a mieinknek. A döntő három meccse után ki is jelentette: – ezt a bajnokságot biztosra veszem, hogy megyénk nyeri meg. Jó szemmel (érzékkel) látta, hogy ez a társaság roppant tehetséges és áldozatos focistákból áll. Marosi László a középpályán brillírozott, nem is akárhogyan.
– Jó csapatunk volt, rendkívül céltudatos és remek társaság. Egymásért küzdöttünk. Egy mindenkiért, mindenki egyért volt a szlogenünk. Olyan egyéniségek fociztak akkor az ellenfeleknél, akiknek nagy része felnőtt válogatott lett a későbbiekben. Többek között az újpesti Noskó Ernő, a fradista Juhász István, az egykori szövetségi kapitány Csank János, aztán a fenomális technikával rendelkező honvédes Kocsis Lajos.
A Komárom-megyei válogatottban is sok, később szép pályafutást elérő futballista játszott. Vidáts Csaba, aki huszonkétszeres magyar válogatottá lett, Horváth Ferenc, aki a Tatabányai Bányász meghatározó fedezete volt hosszú éveken át, de feltétlenül meg kell említeni az oroszlányi Papp Mihály nevét, aki később az MTK-ban ért el szép sikereket. Bartalos József, a csapatkapitány a B-válogatottságig vitte, ő a Dorogi Bányász nagy erőssége volt az NB I-ben. Marosi László később az akkoriban igen jó hírű Jászberényi Lehet együttesében jeleskedett, aztán Tatára visszatérve a TAC nagy kedvence volt.
A Komárom megyei ifjúsági válogatottban a következők szerepeltek az 50 évvel ezelőtti győztes gárdában. Pilcz, Kuti, Vágvölgyi, Simon Gy., Szőnyi, Paulik, Marosi, Horváth F., Lakics, Papp M., Nagy L., Horváth I., Vidáts, Kovács, Bartalos. Aselejtezők küzdelmeiben rajtuk kívül lehetőséget kapott még Kiss L., Mészáros és Fekete A.
Marosi László szeretné összehívni a régi együttes élő tagjait egy nosztalgia estre. A szervezés jól halad, így Tatán hamarosan összejöhet újra a nagy csapat.
Péntek Sándor
