73 éves korában elhunyt Rozs János, az egykori kitűnő almásfüzitői labdarúgó, költő, aki a Tatai Honvéd Bajtársi Klub pártfogója és a különböző kulturális rendezvények aktív résztvevője volt. Rozs Jánostól január 12-én (szerdán) 15 órakor vesznek végső búcsút az almásfüzítői temetőben.
Sokakat megrendített Rozs János halálának a hire, hiszen semmi jel nem utalt arra, hogy súlyos beteg lenne. A szeretett testvér, Dusa Antalné Rozs Magdolna, az egykori kiváló tatai kézilabdás elcsukló hangon tudatta: a hír, amit a Kanadában élő Horváth Józseftől tudtunk meg, sajnos igaz. Rozs Jánost 10 esztendeje elhunyt János nevű fia mellett helyezik örök nyugalomra.
Alábbiakban a kanadai barát, Horváth József (Bozsó) búcsúzik tőle.
János baratommal 45 éve ismerkedtem meg, amikor mint a Tatabányai Banyasz SC ifjúsági focicsapatából “kiöregedett” futballistaként kerültem Almásfuzitőre, a Timföldgyár SC csapatához. Ott a felnőtt jatékosok sok szeretettel fogadtak, köztük János, és az ott eltöltött idő meghatározó pontja lett az életemnek, amit akkor még fel sem fogtam, de most már tudom.
Janos, a csapatkapitány, úgy is mondhatnám a “szárnyai” alá vett. Amiben tudott segített a pályán és a pályán kívül. Aztán elváltak útjaink, de valahogy mindig volt köztünk kapcsolat. Amikor több mint 20 éve Kanadába kerültem, a levél, a telefonálás egyre gyakoribbá vált köztünk. Tudósított a füzitői eseményekről, a Timfoldgyárrol, amely az – élete volt -, velünk együtt örült Józsika fiúnk itteni sportbeli sikereinek. Tájekoztatott sok régi barát elmeneteléről, Ede, Gyuri, Gyula, Laci, Sanyi… hadd ne soroljam tovább, hiszen minden egyes név ujabb fajdalmas emlékezet.
1997-ben küldött János egy verset ide Kanadába, “Van egy baratom Kanadaban” cimmel. Több százszor elolvastam. Nem hiúsagbol, hanem azért, hogy erőt merítsek magamnak, ne adjam fel, ne adjuk fel! Éreztem a verséből, hogy bízik bennem, s büszke voltam rá, hogy baratjának tekint. Mint minden ünnepkor, egymást, egymás családját köszöntöttük. Így volt /lett volna!/ ez most karacsonykor is, de mikor a telefonban közölték velem a halálhirt, csak pár szóra telt.
El sem hittem, hogy a szív, amely sok emberért dobogott, “feladta”. Nekünk, az ittmaradottaknak marad a gyász, a vígasztalás.
Barátaim, volt játekostársak !
Utolsó üdvözlettel, a volt csapattársak nevében is, barátod Kanadaból
(Horváth Bozsóhoz írt verse)
Focista is volt hajdanában.
Csapattársam volt nekem,
Őt különösen kedvelem !
Van egy baratom Kanadában.
Itthon csak élt bús magányban.
Búcsút intett az Ó-hazának,
Nekivágott a nagyvilágnak.
Van egy baratom Kanadában,
A juhar fák árnyékában.
Ki kézen fogta a sikert,
Mikor menni kellett, merni mert!
Él egy barátom Kanadában,
Már családdal, s nem magában.
Jelszavuk: hit és szeretet !
Tisztesség, munka, becsület !
Barátom, ki élsz Kanadában.
El ne feledd az Új-világban,
Mely honnak voltál gyermeke,
Mily szép a SZÓZAT, s HIMNUSZ éneke.
Almasfuzito, 1997.aprilis 4.
