Már csak ketten élnek a legendás foci Aranycsapatból. Grosics Gyula, aki tavaly és Buzánszky Jenő, aki idén kapta meg a Prima Primissima Díjat. (2010.12.08.)
– Mit jelent a díjak sorában a napokban átvett Prima Primissima Díj?
– Úgy gondolom, ez a csúcs – mondta a kitüntettet. – Büszke vagyok arra, hogy több város díszpolgára vagyok, örültem a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének, a Szent István díjnak, jó érzés, hogy Pécstől, Debrecenig labdarúgó tornákat neveztek el rólam. Képzeljék el, még tiszteletbeli székelynek is megválasztottak, sőt Sepsiszentgyörgyön vitézi rangot adományoztak. Megkaptam a Magyar Örökség díjat is. Dorogon a labdarúgó stadion a nevemet viseli... Ez mind-mind nagyon fontos, de a legnagyobb társadalmi elismerés, amit az ember kaphat, a Prima Primissima Díj. Az olimpiai aranyérem is egy kicsit más, azzal egyértelműen egy sporteredményt ismernek el. Ezzel a kitüntetéssel annál egy kicsit többet is... Remélem, a fiatalok is tanulnak és merítenek a mi sikereinkből, hiszen előttük a mi példánk. Amennyiben igyekszel mindig a lehető legtöbbet nyújtani, annak előbb, vagy utóbb meglesz a jutalma.
– Hogyan élte meg ezt a kitüntetést?
– Úgy gondolom, talán nem érdemtelenül kaptam ezt a díjat. Az ötvenes években a mi válogatottunk sokat tett az egész nemzet elismertségéért. Az Aranycsapat sok boldogságot szerzett a magyar népnek. Tavaly, éppen Grosics Gyula kapta ezt az elismerést, most én. Ezzel, azt hiszem bekerültünk a „legjobbak” közé. Nagyon jól esett ez a kitüntetés, mert azt juttatja az ember eszébe, hogy a szurkolók még ennyi idő után sem feledkeztek meg róla, és ez a díj valóban a közvélemény akaratát tükrözi. Ha visszaemlékezem az aktív pályafutásomra, mindig az jut az eszembe, hogy a mi időnkben talán csak a foci jelentett a honfitársainknak igazi örömforrást. Ez nem kis dolog, már ezért érdemes magyarnak lenni.
– Milyen erőállapotban érzi magát?
– Hál' istennek jól vagyok. Egészségesnek érzem magam, ennek megfelelően elég aktívan élek.
– Miként köszönte meg a „szavazóknak”, hogy önt támogatták?
– Hát, néhány gondolatot szívesen felelevenítek. Valahogy úgy kezdtem, hogy: „köszönöm élet áldomásaidat, ez jó mulatság, férfi munka volt. Büszkén mondhatom azt is, majd térvén őseink porához, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Gyermek korom óta lelkierőt adott, a hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, hiszek az örök igazságban, Magyarország feltámadásában.” A gondolatok szívből jöttek, így nem csupán én, hanem az ünnepségen résztvevők is elérzékenyültek...
