Amióta kis családommal visszaköltöztem Tatára megpróbálok minden, a város által rendezett, futóversenyen elindulni. Az összes közül ez a Szilveszteri jelmezes a kedvencem – mondta lelkesen az egyik résztvevő, Kovács Pataki Csenge. (2015.01.04.)
- Lehet, hogy a jelmezek tetszenek, vagy az hogy ez még is csak az év utolsó napja és olyan mintha átfutnék a következő évbe. Mindegy is az ok, a lényeg, hogy ott legyünk a rajtnál. Családunkban hagyomány, hogy lányaimmal beöltözünk, minden évben másnak. Voltunk már angyalok, ördögök, cicák, kutyák, szökött menyasszonyok, volt, hogy nyertünk is a jelmezzel, volt, hogy csak szórakoztattunk vele.
- A cél mindig az volt, hogy jól érezzük magunkat. Ez ebben az évben is sikerült. Kicsit féltem a hidegtől, de a ragyogó napsütés kárpótolt a mínuszokért. Társaságot is kaptam egy arab sejk személyében, aki később 3. lett a jelmezek között. Én lila tündérnek öltöztem, bár ez kevésbé látszódott rajtam. Kellemes tempóban kocogtuk le a 7 kilométert. Nem lett volna értelme a hideggel packázni és beszedni egy jó kis torokgyulladást. A hozzátartozók tapsolása, biztatása, gratulációi között nagyon jó érzés volt befutni a célba. A rendezők, tekintettel az időjárásra, gyorsított eljárásban mondták be a leggyorsabbak és legviccesebbek, illetve a tombolán kisorsoltak neveit. Rögtön az elején voltam oly szerencsés, hogy az én nevemet is kihúzták és bár a nyereményt kislányaim rövid úton elbitorolták, egy szuper élménnyel így is gazdagabb lettem. Köszönöm a szervezőknek a sok munkát! Találkozunk 2015-ben!
